Színek

Én féltem az élettől
és féltem a haláltól.
Féltem az ellenségtől
és a baráttól.
Féltem mindentől
- még tőled is féltem.
Féltem, hogy nem adsz
és én sem kértem. 

Aztán egy tett volt, vagy valami szó...?
Egy kedves, szép, meleg, borzongató,
pihe-puhán pezsdülő pajkos pillanat
felmerült, átölelt és... végre itt maradt! 

Most egyszerre a fekete - a legkékebb kék!
Nincs más, csak végtelen Seholsincs-vég.
Elhiszek mindent. Elhiszlek téged!
Elhiszem szerető feketeséged.
Vállalom lelkemen száradó véred. 

Mit nem adnék én, ha nem is kéred...?!