Pygmalion

Törékeny csuklóm vágyja a pengét.
Kecses nyakam a kötelet.
Édes méz-ajkam pisztolyért könyörög.
Tüdőm a vízért majdnem eleped.

Agyam altatók álmáért kiált.
Testemért zokog a tízedik emelet.
Gyönyörű szívem tőrért könnyezik.
A sütő nyújt párnát - kéri a fejemet.

A konnektor vékony ujjaimra szomjas -
Gyűrűt húz rá a nagyfeszültség.
A benzingőz habfürdőm szeretne lenni,
Ha villámlik, tudd meg: az ég értem ég.

Vékony derekam hideg sín csókolja.
Motor rohan velem sikoltva egy fának.
Vagy kellene inkább bölcsen félrenyelni,
S megadni magam a bősz fulladásnak?!

-

Rád nézek. Te nem vágysz rám?
Alkotóm, teremtőm... életem - halálom!
Nézz rám! Hagyj élni, lélegezni...
...Aztán szeress belém! Nem bánom!