Öt hónap után

Azt mondtad: "Rád vártam!"
és azt is, hogy: "Szeretlek!"
"Add nekem a kezed!"
"Ments meg, s megmentelek!" 

"Vigyázni fogok rád!"
"Testvérek vagyunk."
"Egymástól elválni
 többé nem fogunk." 

Hangod – most már tudom -,
mi lelkemig hatolt,
csak a falhoz csapódó 
éjszaka hangja volt. 

Arcod is - már tudom -,
mit folyton látni véltem,
tejszerű köd volt csak
s most eltűnt egészen. 

Az eső is eleredt.
Sárba ragadt lábam.
Beton lett az égbolt,
hová szállni vágytam....

2000. 12. 11.