Mostanában...

... egy áttetsző üveggömbben élek.
Csak az ég látszik innen, meg a csillagok,
De belefeledkezni még most is félek,
Mert ha elalszom, meglátlak - s megfagyok. 

Felhőkbe íródott szemeidnek fénye.
Megvetőn kísért még éveken át.
Menekülök tőle, másokra esküszöm - 
S közben, ki szeret, utamra bocsát; 

Mert krétafehérré fakult emlékek
Magányos várában fogoly vagyok.
Nem vesztek semmit, ha kitörök, de itt még
Apró tetteim is fájdalmasan nagyok. 

Ülök inkább csöndben, mozdulatlanul.
Csodás arcok néznek táguló szemembe.
A kacagó Hold rézsárga palástja
Szenteltvíz-tengert önt lehajtott fejemre.