Látogatás

Kalapácsütésre szisszent fel a reggel,
Farkasszemet nézett a szépre-vak tömeggel,
Mint tegnap én az eleven halállal - 
Törpének látszó gonosz óriással. 

A szobában ült - ablaka zárva volt,
Bent áporodott szag és sötétség honolt.
Feje beesett a két válla közé,
Légszomj-sötét csókolt szemei köré. 

Keze, mint a karom. Lába, mint az árnyék - 
Már béna, de szeretné hinni, hogy jár még - ,
Szólni alig bír, a szavak vége hörgés,
Istennek áldozó groteszk könyörgés.
 _

Leültem mellé, riadtan néztem őt,
A tüdőm számon-kérte a levegőt,
Mert megláttam benne saját, szörnyű végem...
S észrevettem: illendőn suttogva, szépen
Életemben először - kegyelmet kértem. 

2000. május