Kő - szív

Fúrd orrod az iszapba!
Vegyél levegőt, jó mélyet
és ha a tüdőd már kész lett, 
ha a nyelved már kék lett,
érezheted: milyen az élet
most nekem
- addig nem -
nélküled.
A szemem
csorogna inkább,
mint a könnyem!
Csak szellőzzön már
ki a fejem!
Hadd lépjek túl azon,
ami nincsen:
a kilincsem
sohasem simul már tenyeredbe,
mert jól bevésted az eszembe,
hogy többé meg ne alázzon a remény;
nem csak a bordád kemény,
hanem az is, ami alatta van,
az alaktalan
zavartalan
lényegtelen
lélektelen
kő -
szív.

2000.09.22.