Ha meghalok egyszer...

Ha meghalok egyszer, az nem lesz halál!
Kinyílik az ég - s a végtelen határ
Csillagokat csal majd fénylő szemembe
S atlaszselyem álmot puhán a kezembe. 

Ha meghalok, fűzfa-glóriát emelnek
Illatos, áttetsző, törékeny lelkemnek
S hogy testem pora kamillát éltessen,
Szórj szét a földön! Sokáig nézhessem 

Ha egyszer meghalok: gondolsz-e rám néha?!
Én nem leszek csúf férgek martaléka!
A mézillatú széllel szállok, mint az ima
Olvadó hegycsúcsok kék szirmaira. 

2000. április