Engedd el a nyarat

A tükörből egy sápadt hulla
nézett rám vissza - arca nyúlva
és nem dühöngött nem is jajgatott.
Csak vissza akart folyni a csapba
kisemmizve vagy becsapva (?)
már ő sem tudta
csak mutatta
a Nagyítást - a lencsén.
De vért látott a fehér csempén
és szagolta
majd suttogóra fogta: nem én! 
NEM ÉN VAGYOK!
Én AZ vagyok, aki bírja
aki a jövőt a jelenbe hívja
és túléli....
és szorítja
akkor is, ha szája kékül,
mig ki nem csúszik 
a kezéből végül....
Adj altatót - menedékül!
És ha kihányod,
hát vedd be újra!
Köpj a múltra!
Rúgj a múltba! 

Ha szép is volt - engedd el!
................