Te megölelsz

(Férjemnek Valentin napra)

Ha félek attól, mit a sors tartogat
- hervadó rózsát, ráncot és sírokat -
és arcomba harap a tél görbe fogsora,
te megölelsz és én - reszketeg ostoba -

úgy fonom karodat karommal át,
mint hajója széltépett, megtört árbocát
a könnyelmű kapitány, ki az óceánon
túl akart látni a biztos halálon.