Mesebeli

Ahogy ott feküdtél
és az álmok óceánjának
nyugodt csendjébe merültél,
felfedeztem
egy új, ismeretlen világot. 

Füleidnek édes dalt 
dúdolt a párna
s testeden a takaró
úgy ragyogott, 
mint mélykék égbolton
a számtalan, remegve kacagó
huncut csillag.
Arcodon a finom barázdák
mesebeli ösvényekké változtak,
csukott szemeid pillái
ezernyi titkot rejtő
varázserdővé sűrűsödtek.
Erős, gyöngéd kezedből
napsugarakat markoló,
gyönygyházszínű felhő lett
s mellkasod egyenletesen puha,
andalító hullámzása
ritmust adott
a világ összes tengerének.
Tarkód apró pihéi
bársonyan zöldellő rétek
bódító illatát árasztották,

ajkad öntudatlan,

lágy mosolya

mézeskalács-szívekbe ragasztott tükrök 

néma csillogásával

szórta tele a lelkemet.

Álmaid függönye meglebbent...

felriadtál - 

de akkor már tudtam... 

Haza tértem.