Más fájdalom

más fájdalom...

ez a kezed.

nem simogat...

már nem meleg.

mindent adott,

sosem bántott.

átnyújtotta

a világot.

védett, érzett,

lázam mérte...

sosem voltam

hálás érte.

azt hittem

ez természetes...

nem tudtam: csak

tökéletes.

mindenemet odaadnám,

ha láthatnám még

az én apám.

más fájdalom...

írni nehéz...

csak ölelne

meg az a kéz!

ülök itt és

a könnyem hull...

nehéz szívem

földre borul.

lassan két év…

hosszú idő?!

nehezebb lett

a levegő.

hidegebbek

a nappalok...

csak boldog nem...

az nem vagyok.

mindenemet odaadnám,

ha láthatnám még

az én apám.

más fájdalom...

annyi emlék!

nincs olyan, mit

meg ne tennék,

ha még egyszer

ölelhetném!

arcom vállá-

ba temetném.

minden neszben

hangját hallom,

szól hozzám,

ha mélyen alszom:

"tündérem!" mert

így hívott ő...

lelke már csak

langyos szellő.

mindenemet odaadnám,

ha láthatnám  még

az én apám.