Más fájdalom
más fájdalom...
ez a kezed.
nem simogat...
már nem meleg.
mindent adott,
sosem bántott.
átnyújtotta
a világot.
védett, érzett,
lázam mérte...
sosem voltam
hálás érte.
azt hittem
ez természetes...
nem tudtam: csak
tökéletes.
mindenemet odaadnám,
ha láthatnám még
az én apám.
más fájdalom...
írni nehéz...
csak ölelne
meg az a kéz!
ülök itt és
a könnyem hull...
nehéz szívem
földre borul.
lassan két év…
hosszú idő?!
nehezebb lett
a levegő.
hidegebbek
a nappalok...
csak boldog nem...
az nem vagyok.
mindenemet odaadnám,
ha láthatnám még
az én apám.
más fájdalom...
annyi emlék!
nincs olyan, mit
meg ne tennék,
ha még egyszer
ölelhetném!
arcom vállá-
ba temetném.
minden neszben
hangját hallom,
szól hozzám,
ha mélyen alszom:
"tündérem!" mert
így hívott ő...
lelke már csak
langyos szellő.
mindenemet odaadnám,
ha láthatnám még
az én apám.