Ábránd

Kint millió fénnyel hideg a nappal,
bent meleget áraszt a kenyér, az asztal,
szemeid szirma (viruló rózsára
hullajtott harmatcsepp): seholsincs-tájra 

réved és mosolyog. Hol járhatsz? Merre?
Miféle vidéken - van helyem benne? -
lépked a gondolat? És milyen világba'?
Vágyom bebújni közé, mint párnába 

bújik a sok langyos, édes illatú
tollpihe. Csak mint sóvárgó tanú
nézem, 'hogy minden tétova lélegzet
közelebb húz ide, le a földre téged. 

Ha megérkezel újra, olajág-kezemet
nyújtom majd feléd, segítek neked
visszatalálni, bízni és hinni... 

...hogy könnyebb legyen engem magaddal vinni.