A sziget

Mintha többé sohase' várna
Arcom alatt könnyező párna.
Élek csak veled kalitkába zárva...
De ez a rabság édes nekem. 

Mintha többé nem lenne jövő
Nélküled - mindent kerékbe törő
Holnapok helyett egekbe szökő
Boldog perceket fest vágyad velem. 

Mintha többé nem lenne fájdalom.
A múltat ezentúl sohasem átkozom
Hisz miatta ölel most gyöngéden át karom
S kér - amit lehet, veled megtegyem.

Mintha egy angyal érintett volna
Csókjával, dalával hozzám hajolva,
Álmomba lépve, elvarázsolva
Nekem teremtett téged - hiszem. 

Én nem szeretlek, mióta megláttalak.
Én rád várok, mióta élek!